Május 5. Radnóti Miklós születésnapja. Idén a 113. Békére vágyó, a háború előtti utolsó évből származó verse idézi most az ünnepet.
HIMNUSZ A BÉKÉRŐL
Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!
Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, – ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kisért a dalló száju boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?
Ó, jöjj el már te szellős március!
most még kemény fagyokkal jő a reggel,
didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,
s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk
e háboruk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek
tanulja már az öklök érveit.
Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrü illatában
fáján akad a hullni kész dió!
s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak
száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.
Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
(1938)







Az Erasmus-program keretében négy norvég tanár látogatott az iskolába Bergenből, az ottani tanárképző főiskoláról, illetve egy általános iskolából. A kollégákat egyaránt érdekelte a tanítás, a tanárképzés, a diákok élete és gondolkodása, valamint Budapest. Részt vettek a Gyakorlóiskolák és partnerintézmények országos konferenciáján a két angol nyelvű szekció munkájában. Meglátogattak néhány tanórát, megbeszéléseket folytattak különböző tanárokkal, tanári közösségekkel és néhány tanárjelölttel. Részt vettek egy angol nyelvű iskolabemutatáson (7. c) és egy hosszú budapesti sétán (10. a).

