A Cinemira Nemzetközi Ifjúsági filmfesztiválon a „2032 – Jövőkép” kategóriában Szeszler Ábel (12.a) A strucc című animációja különdíjat kapott.

Részletek itt.

A plakát szerényen és figyelem felkeltően sétaszínházra invitál. De amit a néző kap, jóval több ennél. Megrázó és maradandó élményt a magyar történelem legvállalhatatlanabb pillanataiból, amiből kiviláglik egy valóban igaz ember.

A bő másfél óra valóban sétálással is telik: az épület, mely történelmileg otthont adott Ocskay László embermentésének, több mint 2000 budapesti zsidónak, szinte minden szeglete az előadás szolgálatában áll, és jól teszi. Az alagsori két helyszín, a két földszinti terem, a folyosók, az Abonyi utcai bejárat, az első emeleti terem, a felújítás miatt épp valóban háborús környezetet idéző kisterem, a tornatermi öltöző mind a játék integráns része lett. Nem lehet eltekinteni attól, hogy ezek valódi helyszínek; a megidézett – történelemből és legendáriumból összeálló – történetek tényleg itt történtek vagy történhettek. 

De a konkrét helyszíneken kívül az egész épület az előadást szolgálta: elsötétített ablakok, 1-1 puszta villanykörte; korabeli plakátok szegélyezték a folyosókat, az ebédlőben, Ocskay dolgozószobájában, a varróteremben, a hálókörletben korabeli tárgyak, ruhák, varrógépek, a zsidó élet – a rettenet közepette is fontos – tárgyai között jártak a nézők és az igen nagyszámban résztvevő előadók. Olykor énekszó hangzott – szép és hatásos, közösséget formáló, generációkat összekötő elem.  Mindennek értelme, jelentése volt.

A szereplők hihetetlen fegyelemmel, összehangoltan játszottak. Kisdiákok, nagydiákok, volt diákok, radnótis és nem radnótis tanárok, gondnok, szülők mind együtt dolgoztak ezen a szerkezetében is bonyolult, közösen és három külön csoportban is „sétáló” előadáson. A sok remek alakítás közül – a teljesség igénye nélkül – említhető Ocskay szerepében Hűvösvölgyi Csaba, Sziklai Gábor pazar magánszáma mint Kellér Dezső; Mozer Tamás Kadosa Pálként a művészet minden vészt túlélő  hatalmát is mutatja; de maradandó Diószegi-Szőcs Máté és Návai Péter fanyar kettőse vagy Demetrovics Marcell és Bartal Dávid kétszeri megjelenése. És remekek az apró jelenetekben pl. Szabó Emese vagy Vég Éva, Gonda Zita, Sarkadi-Nagy Szilvia, Kertész Luca, Köves Katalin, Bernáth Samu, Gőgh Vince, Fekete Gergő, Ágoston Lóránt – és a sor hosszan folytatható. Mindenki, a legkisebbektől a legöregebbekig, a statisztától a főszereplőig érzi és érti a helyét, pontos és megbízható csavar ebben a bonyolult gépezetű színházban.

Ahol a néző is résztvevő válik, ha akarja, ha nem. A plakát interaktív előadásra hívja a nézőket. A néző bevonása, aktivizálása nem ismeretlen a színház világában. És persze igen hasznos, ha erről a leendő néző tud – így nem éri váratlanul ez a helyzet. Még így is lehet veszélyes a vállalkozás. A gondos alkotók-szervezők figyelmeztettek minden érdeklődőt, és 14 éven aluli személyt nézőnek nem is engedtek (csak szereplőnek). De a puskával üvöltő nyilas, amint a nézőket maga előtt hajtja, vagy a sziréna hangjára az alagsorba futó tömeg (szereplők és nézők együtt) csak akkor nem elviselhetetlen, ha a néző is tudatában van annak, hogy ő egy előadás résztvevője, kívülről tud szemlélni – de akkor a feltehetően elvárt hatás csorbát szenved. Vagy elfeledkezik arról, hol van – a színházi elemek működnek, de így olyan érzelmi felbolydulás következik be (konkrétan: síró és kétségbeesett látogatók), ami talán kívül esik az alkotók szándékán. Talán.

A jelenetek a bevonódás mértékében is nagyon különböznek egymástól. A mozaikok (ezért is lehet különféle sorrendben nézni őket) egyetlen, Ocskayt és embermentő munkásságát bemutató történet darabjai. Nagyon különböző dialógusok, hangnemek, a hitelesség és referencialitás más-másféle elvárásai képződnek meg. De a cél közös: fel- és megmutatni – a botrányos és a maga nyersességében megmutatott időben – maguknak és mindenkinek egy embert, aki ember maradt az embertelenségben. Aki köré joggal születtek népmesei elemektől sem mentes legendák. (Akivel aztán a történelem jól elbánt – de ez már a színházon kívüli eset.)

Csak az előadás vége, az nem működött eléggé. Nyilván borzasztó nehéz egy ilyen történetet lezárni. Reménytelen is: hatszázezer (vagy hatmillió) halott mellett a megmenekülés eufóriája is problémás; tudható ez sok helyről, ha máshonnan nem, hát Kertész Imrétől. A német karácsonyi dalos jelenet kevésbé méltó lezárása ennek az egyébként minden ízében jól kitalált, remekül kivitelezett és egyedi, iskolai és iskolán kívüli előadásnak.

Az előadás létrehozói: BERNÁTH SÁMUEL, J. TÓTH JUDIT, NIKLOSZ KRISZTA, SZABÓ EMESE, SZOJKA TAMÁS

Írók: BARTAL DÁVID, DEMETROVICS MARCELL, KOVÁCS ESZTER, SZOJKA TAMÁS

Az alkotók köszönetet mondanak a támogatásért az iskola mellett a Budapesti Zsidó Hitközségnek és Az Élet Menete Alapítványnak.

A költészet napjára esett a fotókiállítás megnyitása. A díszteremben az igazgatói köszöntő és az alkalomhoz illő vers meghallgatása után Montvai Péter, a zsűri elnöke tartott tárlatvezetéssel egybekötött értékelést.

Az elhangzott vers:

Szabó T. Anna: WINTERREISE

– három dal Szüts Miklósnak –

1. Der Wegweiser

A szemem lát, az énem érez,
de hozzám tartozik a szem,
ha nyitva van, csak azt mutatja,
mit látni engedek nekem.

Amire nézek, az enyém lesz –
így rakja börtönét a rab.
Ha láthatok a más szemével,
csak akkor lehetek szabad.

2. Irrlicht

Miért, hogy ott a horizont,
hogy tér nyílik a fák között,
hogy úgy tűnik, az út halad,
hogy valahova odavisz?

És mért, hogy mindig van tovább,
hogy jön nappalra éjszaka,
hogy őszre tél jön, télre nyár,
és van az éjnek nappala?

Forog a föld, fordul a nap,
ami látszólag áll, mozog –
mi forgunk önmagunk körül:
megyünk előre, vándorok.

3. Rast

Kiúttalan magamba zárva
ráláthatok a téli tájra:
a látvány magában beszél.

Az ég az űrrel összeforrva,
közötte néhány tetszhalott fa –
csak ő tudja, hogy él.

Köd közeledik, nagy, jeges köd,
ennyit se látok majd, ha elföd,
kioltja a szemem,

majd egy leszek a tájjal mégis,
mert szétoldódom köztük én is:
akkor – megérkezem.

Az évek óta futó filmklub november 22-én rendhagyó programmal jelentkezett. Az érdeklődők Freund Ádám Földiek című kisjátékfilmjének megtekintését követően találkozhattak a rendezővel és a film operatőrével, Gyuricza Mátyással. A közvetlen hangulatnak köszönhetően valóban minden kérdésükre választ kaptak a jelenlévők az alkotóktól.

A filmklub szervezői: Diószegi-Szőcs Máté és Horváth Beáta mellé ezúttal Ruszkai Nóra csatlakozott.

Idén minden kisgimnazista osztály színpadra lépett május 2-án és 3-án. A zsűri pedig nem sorrendet állított fel, hanem 3 fokozatba rendezte az előadásokat, és rengeteg különdíjat osztott ki. A csatolt eredmény-lista a színrelépés rendjét követi.