2011. szeptember 26-án az Országgyűlés a magyar nyelv napjává nyilvánította november 13-át, 1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el a magyart államnyelvvé tevő, a magyar nyelv és nemzetiségről szóló 1844. évi II. törvényt.
Az augusztus végén meghalt Nádas Péter mondatai (egy német interjú részletei) állnak itt most:
„A nyelv nem munkaeszköz, hanem a kommunikáció egyetlen eszköze. Az ember nem a nyelvet találja fel, hanem talán a nyelvhasználatot. De akkor az ember egy stílust működtet, én pedig nem vagyok stiliszta, kiszolgálom a szereplőimet, és hagyom őket beszélni. Ez személytelen.
Általános nyelvhasználat, társadalmi jelenségek, tudatos és tudattalan, asszociációs láncok és természeti törvények – ez a lényeg, ez az én dolgom, ezzel foglalkozom. És ez egy magányos munka. Senki sem láthat bele. Egy fiatal filmes barátom egyszer fel akart állítani két hónapra egy kamerát a dolgozószobámban. Mondtam neki: ez jó ötlet, de nem fogsz látni semmit. Nem lehet belelátni.
(…) Egy társadalom nem boldogulhat költészet nélkül. Tehát költők nélkül, akik valóban szokatlan mondatokat írnak le egymás után, szokatlan ritmusban, egy társadalom nem tud boldogulni, mert a nyelv meghal, és a nyelv képzelete meghal, és nem hagyhatjuk, hogy a nyelv meghaljon.”
