Magyarországi, határon túli és nemzetközi kapcsolataink
Kárpátalja
Rahó: Petőfi Anyanyelvi Klub, vezetője: Bilics Éva. Ő kezdte 1988-ban a magyar nyelvet tanítani a „végeken". Jelenleg 80 évesen még mindig végzi ezt a munkát a legkisebbekkel. Ő szervezi az anyanyelvi táborba jövő gyerekeket Rahóról, Kőrösmezőről, Gyertyánligetről.
Visk: 1989 óta közvetlen kapcsolatban vagyunk a viski Kölcsey Ferenc Középiskolával. Sok kedves kollégával ismerkedtünk meg, és igen sok gyereket láttunk vendégül ez alatt az idő alatt. 2000 óta testvériskolánk a Kölcsey Ferenc Középiskola.
1998-ban valóban kinyílt a világ a kárpátaljai gyerekek számára és a számunkra is, mert ebben az évben, a nagy tiszai árvíz évében kezdődött az együttműködés az Oslói Vöröskereszt-tel, amelynek vezetői, látva az Ukrajnában uralkodó állapotokat, azóta folyamatosan segítik alapítványunk közvetítésével a kárpátaljai gyerekeket. Ez eleinte a rászoruló gyerekek balatoni nyaralásának segítését és a nagyon szegény kisdiákok iskolai étkezésének, így iskolába járásának támogatását is jelentette. Visken és környékén 4 iskolában 110 gyerek kap még mindig minden nap meleg ételt az egész tanévben.
2004 óta az Oszlói Vöröskereszt alapítványunkat már nem támogatja, így a táborok szervezéséhez hazai segítséget kellett keresnünk.
2005-ben együttműködési szerződést kötöttünk egy viski civil szervezettel, a Zöld Falusi Szövetség-gel.
Csángóföld
2005-ben együttműködési szerződést kötöttünk a gyimesfelsőloki Szt. Erzsébet katolikus Líceummal, mert szerettük volna a moldvai csángó gyerekek magyar nyelv tanulását segíteni.
2006-ban a Szeret Klézse Alapítvánnyal jött létre szerződés, amely azóta gyümölcsözően működik.
Támogatóink
Korábban sok vállalattól, például az MVM Rt.- től, a Müvelődésügyi Minisztériumtól és egyéb szervezetektől érkezett támogatás. Az árvizek idején radnótis tanároktól és a gyerekek szüleitől is jelentős segítséget kaptunk. Az utóbbi években a Richter Gedeon NYRT., a Fejlesztési és Hitelbank NYRT. támogatásával, a pályázatok révén sikerül a munkánkhoz és az alapítványunk működéséhez szükséges erőforrásokat előteremteni.
Természetesen a nyári anyanyelvi táborok nem valósulhatnának meg, ha a radnótis családok nem segítenének azzal, hogy a budapesti tartózkodás alatt vendégül látják néhány napra a kárpátaljai és csángó tanulókat. Ez is óriási élményt jelent a vendégeknek.
Iskolánk tanárainak és diákjainak lelkes munkája nélkül pedig a foglalkozások, a balatoni, illetve az utóbbi években a velencei tavi táborozás lenne elképzelhetetlen.
Köszönet illet mindenkit, aki ebben a munkában önzetlenül részt vesz és segít!