A részletes program itt érhető el (pdf)

ÖREGDIÁK TALÁLKOZÓ - A JUBILEUMI ÉV ZÁRÁSA

Százával érkeznek a volt diákok, már fél hatkor nehéz átjutni az aulán, és csak jönnek és jönnek... A kölcsönzött ruhatári fogasok és a lelkes alkalmi ruhatáros diákok roskadoznak a kabátok és esernyők alatt.
Az alig érettektől a 40 éve érettségizettekig mintha minden évfolyam képviselve lenne. Akad számos két, de három generációs öregdiák család is.
A kiállító teremmé varázsolt Díszteremben a megnyitó alatt lépni sem lehet, de előtte-utána kényelmesen nézelődhet az érdeklődő, és csak ámulhat: hát tényleg mindenki radnótis? Nem csak tudomány, irodalom, előadóművészet, zene, de a képzőművészet is ilyen magas szinten képviseli magát köztünk?
A nosztalgiaórák egyikére-másikára nem is fér be mindenki, aki részt akar venni. Aki bejutott, üdvözült arccal lép ki 45 perccel később.
A tematikus termek tele, az osztályfényképezés megint nagy siker.
De a legjobb mégiscsak az, hogy megy az ember, a volt diák a folyosón, és szembejön vele a múltja: az osztályfőnöke (esetleg a gyereke osztályfőnöke is), a kedvenc tanára (jé, ezek mindenkire emlékeznek?!), az első szerelme, a párhuzamos osztály bohóca, a tornaórai csapattag, a párja a szalagavatóról, az úttörőtábori ifivezető, és persze az osztálytársak, meg az a helyes fiú eggyel alattam, az a csinos lány a c-ből, ... És szembejön a jelen: egy kolléga (Te is radnótis voltál?), és sokan bizakodnak, hogy a jövő is itt kering, hogy majd a gyerek is...
Tucatnyi huszon-harminconéves egy gitár körül elkezdi énekelni az elmúlt évtizedek elnyűtt-megunhatatlan tábori nótáit; sokan a vízitúra-pont körül horgonyoznak le. Van, aki leragad egy régen látott tanár vagy diáktárs mellett, de a többség folyamatosan hömpölyög. Fölmegy a tetőre, kiszalad az udvarra rágyújtani, megint benéz a francia kávéházba, eszik valahol egy ischlert, fényképet-filmet néz, szorongatja a most vásárolt radnótis bögrét, hóna alatt az Emlékkönyv, zsebében esetleg egy árverésen szerzett régi tárgyi emlék. És mosolyog, örül, hogy itt van, hogy ismer és ismerik.
Egyszerre van itthon és vendégségben. Ritka érzés. Jó érzés.

Az összejövetelért a legtöbbet tette: Albert Viktor, Kiss Zsuzsanna, Láng György, Schiller Mariann.
Közreműködtek: Balázs Katalin, Berkiné Bőhm Zsuzsa, Csekné Szabó Katalin, Dancz Péter, Dávid Anna, Dora Judit, Drozd Zsuzsanna, Etédi Emőke, Farkas Mária, Fenyő D. György, Gózonné Adámy Anna, Gulyás János, Gulyásné Pusztai Réka, dr. Győri János, Hegyi Györgyné, Honyek Gyula, Karamán Ferencné, Kenéz Anikó, Köllő Júlia, Laukonidesz József, Lángné Erdős Katalin, Lövey Éva, Ludmann Mihály, Lugosi Zoltánné, dr. Matskási Istvánné, Maucha Imre, Megyeri Andrea, Monostori Zsuzsa, Morvai Éva, Mozer Tamás, Nagy Albert, dr. Nyakas Tünde, Patrik- Pirk Zsolt, Sarkadi Nagy Szilvia, Schubert Mihály, Seresné Bayer Éva, dr. Solti István, Szekeresné Nádudvary Ildikó, Széplaki Györgyné, Sziklai Gábor, Törzsök Édua, Vég Éva, Zimmermann Henriette.