„Egyedül nem lehet ünnepelni.”
(Esterházy Péter)

Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola fennállásának 50. évfordulóját ünnepeljük. Az ehhez kapcsolódó rendezvénysorozat keretében 2009. március 27-én került sor a MŰ-HELY JubiLeumi Estre. Olyan művészek tiszteltek meg bennünket ezen a napon jelenlétükkel, akik egykor maguk is radnótis diákok voltak. Különleges ajándékot kaptunk Tőlük: őszinte szeretetteljes vallomásokat az iskolájukról, tanáraikról; és példákat a hivatásukkal szembeni végtelen alázatból.

Több hónapos szervezőmunka előzte meg az ünnepi estet. Az előkészületeket Hegyi Györgyné, Iványiné Harró Ágota, Marcsek Gábor és Dr. Széplaki Györgyné koordinálta. A nyomtatott és elektronikus sajtóban megjelentek a rendezvényről szóló híradások; elegáns plakáton és meghívón (Széplaki Gyöngyi munkája) olvashattuk a fellépő művészek névsorát; és az iskola aulájában projektoros kivetítőn nézhették meg az érdeklődők a művészekről készített informatív összeállításokat (Fedák Csaba volt diákunk és Mokos Judit 11.C osztályos tanuló munkája).

Az ünnepeket megelőzi a várakozás, a lelki felkészülés ideje. Valamennyien nagyon vártuk már ezt az estét. Vártuk a művészeket, vártuk a találkozást régi kollégáinkkal, tanítványainkkal, szülőkkel. Vártuk az ünnepi együttlétet.

A szervezők az utolsó pillanatig azon dolgoztak, hogy az idelátogatók minden segítséget megkapjanak. A fellépő művészeket tanárok, a vendégeket diákok fogadták. Goreczky Zsófia és Mozer Tamás irányításával a 7.B illetve a 9.B osztály tanulói segítették a nézőket. A belépők a műsorról szóló tájékoztatót kaptak, a Díszterem előtt kivetítő állt, sokan itt kísérték figyelemmel az előadást. A szünetben büfé várta a pihenni vágyókat, Lövey Éva és a 11. A osztály diákjai gondoskodtak a közönségről.

Az iskolánk kívül-belül ünnepi fénybe öltözött a Colossal jóvoltából, amelynek ügyvezetője Lerner András, munkatársai között pedig szintén voltak radnótis öregdiákok.

A Díszterem zsúfolásig megtelt, mire kezdetét vette az ünnepi műsor. Tomcsányi Péter iskolánk igazgatója köszöntötte a megjelent művészeket és nézőket. Beszédében kiemelte, hogy az 50 év egyúttal generációk története is. Acél Anna televíziós műsorvezető, az est háziasszonya vette át a szót, ő is a generációk folytonosságát hangsúlyozta. A művészeket bemutató kedves szavai az ünnepi műsornak családias jelleget adtak.

Elsőként Cs. Németh Lajos színművész szavalatában gyönyörködhettünk. Nagy László József Attila című versét mondta el. A vers üzenet volt a jubileumi műsor nézőinek, és üzenet volt az a tény is, hogy a művész úr az első radnótis generáció képviselője.

A szavalatot Bíró Eszter előadóművész megrendítő átéléssel előadott csodálatos énekszáma követte. Azt a Szól a kakas című dalt dolgozta át, amit eredetileg Sebestyén Márta lemezeiről ismerhetünk.

Békés Pál számára kettős ünnepet jelentett ez a nap, a Radnóti jubileuma mellett születésnapján ő ajándékozta meg hallgatóságát két évvel ezelőtti írása felolvasásával. Számára a radnótis lét családi kötődést is jelent: édesapja és lánya is iskolánkban végeztek.

Sebestyén Márta a tőle megszokott szerénységgel és finom humorral idézte fel kedves tanárának alakját és iskolai emlékeit. Vendéget is hozott: Sebő Ferencet, és együtt dúdoltuk velük a jól ismert népdalokat, a megzenésített Horatius-, József Attila- és Varró Dániel-verset. A nézőtéren sok kisgyermek is volt, egy karonülő másfél év körüli kislány önfeledten vezényelte a dallamot és tapsolta a ritmust. A művészektől hosszú vastapssal búcsúzott a közönség.

A 20 perces szünet alkalmat adott arra, hogy a büfében kínált finom falatokat és frissítőket egy kellemes beszélgetés mellett elfogyaszthassák a vendégek.

A jubileumi est második része Sztevanovity Zorán énekes, zeneszerző előadásával folytatódott, aki meghívott zenészbarátaival énekelte dalait, amelyeket kicsik és nagyok egyaránt ismertek. Valamennyien „hiszünk egy-két szép dologban”, és „abban a dalban valóban volt két gitár… és egy kicsit benne voltunk mi is.”

Szilágyi Ákos íróhoz, esztétához méltó erős felütéssel – kevesellve a színpadi világítást – „Több fényt!” kért. Így olvasott fel közönségének a jól ismert és egyéni világlátását hűen tükröző műveiből néhányat, sőt nem kis meglepetésünkre dalra is fakadt.

1998-ban érettségizett a legfiatalabb „öregdiák”, Szalóki Ági előadóművész. Megejtő őszinteséggel mondott köszönetet iskolájának, tanárainak – ahogyan ő fogalmazott- „a jövőért”. És felejthetetlen élményt jelentett zenéjének éteri tisztasága. Ez a különleges előadás nemcsak a tehetség előtti főhajtásra késztette közönségét, hanem azt is bizonyította Sebestyén Márta és Sebő Ferenc fellépése után ismét, hogy a népzene valóban örök érték, népszerű eredeti formában és modern zenei változatban is, mindig képes a megújulásra, „csak” tehetség kell hozzá.

Nagy András író a radnótis éveivel kapcsolatban három értéket emelt ki: a figyelmet, az emberséget és a törődést. 1973-ban, a diáktüntetések idején tanárai és igazgatója kiállása védte meg őt a kommunista rendszer megtorlásától. A jubileumi előadáson, mely egybeesett a Színházi Világnappal, részletet olvasott fel egyik írásából.

Gaug Ágnes és Diószegi László a Válaszút Táncegyüttes művészeti vezetői. A táncegyüttes különböző népzenei elemekből összeállított életképének nagy sikerű előadása zárta az estet.

A művészek fellépését a műsorszámuk után a 9.C osztály diákjai köszönték meg az iskola nevében. Az ajándékok beszerzését és átadását Dr. Lenkovics Barnabásné és Dr. Molnár Katalin koordinálta.

Acél Anna elköszönő szavaiban kiemelte a műsor magas színvonalát, ami bármilyen televízióban megállná a helyét.

Ugyanakkor valamennyien tudjuk, hogy egyetlen televízió sem tudná visszaadni azt a családias hangulatot, ami ezt az estét jellemezte. Sok művész számára a Díszterem jelentette az első fellépés helyét, s így nem csoda, ha diákos zavarral küszködve álltak ki a színpadra. És sokan megemlékeztek kedves tanáraikról: Jobbágy Kati néniről, Csatár Katalinról, Marcsek Gáborról, Horváth Beátáról, Fábián Mártonról, Széplaki Györgynéről, Harró Ágotáról. A műsorszámuk után is velünk maradtak, megnézték egymás fellépését, s még az is lehet, hogy ugyanúgy izgultak, mint saját előadásuk alatt. A tiszteletükre rendezett fogadáson alkalmuk nyílt arra, hogy elbeszélgethessenek egykori tanáraikkal, diáktársaikkal.

Minket pedig akarva akaratlanul tanítottak is. Tanítottak szerénységre és tiszteletre, tanítottak a hivatásukkal szembeni alázatra, s tanítottak az általuk fontosnak tartott értékekre: a hagyományok tiszteletére, a figyelemre, a törődésre és az emberségre. Nemcsak művészi tehetségből, hanem emberségből is példát adtak számunkra.

Ezen az estén egy családdá váltunk és jó volt együtt ünnepelni. Köszönet ezért a fellépő művészeknek és köszönet az est szervezőinek!

Etédi Emőke
vezetőtanár

A Jubileumi est lebonyolításában résztvevő kollégáink, öregdiákok, osztályok:

Balassa Lászlóné, Balázs Katalin, Berkiné Böhm Zsuzsa, Csatár Katalin, Csekné Szabó Katalin, Dancz Péter, Farkas Mária, Fazakas Ágnes, Goreczky Zsófia, Dr. Győri János, Horváth Beáta, Dr. Kelényi Enikő, Kiss Zsuzsanna, Dr. Lenkovics Barnabásné, Lövey Éva, Mándics Dezső, Markovits Tibor, Dr. Molnár Katalin, Mozer Tamás, Paksi Attila, Petróczki Edit, Schiller Mariann, Schubert Mihály, Seresné Bayer Éva, Szalóki Dezső, Dr. Széplaki Györgyné, Sztankovics Adrienn, Törzsök Édua, Zimmermann Henriette

a 7.B, 7.D, 9.A, 9.B, 9.C, 10.C, 11.A, 12.C osztály diákjai, valamint Mokos Judit

Galicza Klára, Schiller Erzsébet, Széplaki Gyöngyi, Vujovits Inessza

Grodekné Szalai Ibolya, Németh Tiborné, Szabó Viola, Fedák Csaba
Berki István, Czepány Margit, Csesznák Gyuláné, Gerőcs László, Gutyina János, Hoffmann Katalin, Kesztyűs Andrea, Serfőzőné Kesztyűs Zita, Takács Lászlóné, Varga László