Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója teremtett alkalmat arra, hogy a 10-11 éves kisdiákok összemérjék tudásukat egy irodalmi verseny keretében. A Radnóti nevét viselő iskolák tanulói közül kilenc csapat vett részt a levelező versenyen. Közülük pedig öt jutott be a döntőbe is. Balatonfüred, Pannonhalma és Budapest iskoláinak tanulói versenyeztek 2009. március 21-én az ELTE Radnóti Miklós Általános Iskola és Gimnázium által szervezett vetélkedőn.

De nem is annyira a verseny volt a lényeg, hanem a részvétel, a közös együttlét és munka.
A levelező fordulók során csodálatos gyűjteményeket készítettek a gyerekek, melyek fotókkal illusztrálva mutatták be Radnóti Miklós életét. A munkákból készült kiállítás jól tükrözte azt a lelkesedést és gondosságot, amellyel a legkisebb korosztályba tartozó tanulók kutatták, tanulmányozták a költő életét, munkásságát.

A verseny első részében érdekes feladatokat felsorakoztató óriás társasjátékban mérhették össze tudásukat a versenyző csapatok. Vajon ki tudná néhány pillanatnyi gondolkodás után megmondani, hogy az „ÁOÓ" magánhangzók Radnóti Miklós Bájoló című versét kódolják? Vagy netán ráismernénk felnőtt fejjel azonnal Móricz Zsigmond Iciri-piciri című versére, ha a következőt látnánk magunk előtt: „IIIIII"? A gyerekek gyorsan és pontosan fejtették meg ezeket a feladatokat is.

S tudták azt is, hogy „aki sokat markol, nem csinál nyarat". Vagy másként mondva, s a „szólásbontás" feladatát megoldva: „Aki sokat markol, keveset fog." s „Egy fecske nem csinál nyarat." Egy szóval leleményességre, gyorsaságra és némi szerencsére is szükségük volt a gyerekeknek ahhoz, hogy jól szerepeljenek, de egyikben sem volt hiány. Így szoros versenyben kezdhették el a vetélkedés második részét.

Versmondás, sőt igazi szavalat volt, amit tőlük hallhattunk. Pontosan és mély átéléssel, ha kellett játékossággal mondták el Radnóti Miklós egy-egy versét. Majd maguk is a rímek mestereivé léptek elő, amikor a költő után szabadon saját rímeikkel egészítették ki a Változó táj című verset. Kik jól, s volt kik még jobban, de igazi hozzáértéssel oldották meg e nem túl egyszerű feladatot, megmutatva ezzel kreativitásukat.

Színészi vénájuk is kibontakozhatott, amikor a költő által lefordított La Fontaine meséket mutatták be. S nyugodtan mondhatjuk, nem idegen tollakkal ékeskedtek! A sajátjukat mutatták be, értékeiket.
Tanítóként és a zsűri tagjaként csak örömömnek adhatok hangot, amiért e jó hangulatú és színvonalas együttlétnek részese lehettem. A gyerekek ugyanezzel az örömmel térhettek haza, megszerezve csapatuknak a jó hírnevet vagy akár a győzelmet is.

Prjevara Györgyi
az ELTE Gyakorló Általános Iskola és Középiskola vezetőtanára, a zsűri elnöke